Így választottunk nyugdíj-megtakarítást – ÖNYP vagy saját portfólió?

Nem lehet elég hamar kezdeni félretenni a nyugdíjra. Habár elég sokat teszünk félre a feleségemmel, idén friss házasként úgy gondoltuk hogy kicsit megnöveljük a nyugdíjcélú megtakarításokat. Nekem van a egy önkéntes nyugdíjpénztáram, amihez kapunk a munkáltatótól hozzájárulást, neki azonban nincs még kifejezetten nyugdíjcélú megtakarítása. Körülnéztem hogy mik a lehetőségek itthon, elolvastuk a Kiszámoló blogon ezt a remek és részletes cikket, ezek alapján két lehetőséget vizsgáltunk meg: Nyitunk még egy nyugdíjpénztári megtakarítást, vagy nyitunk egy értékpapír számlát , ás saját portfólióban gyűjtjük a pénzt. Ebben a posztban leírom hogy jutottunk el a döntéshez, és megosztom az excelt is amiben a számításokat végeztem.

Nagyjából 30 év távlatban gondolkoztam, mert annyi van még hátra hogy elérjük a nyugdíjkorhatárt. Évi 240 ezer forint befizetés mellett kíváncsi voltam melyik opcióval járunk jobban. Most nem akarok azzal foglalkozni hogy melyik pénztár mennyit hoz, illetve mit lehet elérni a piacon, a két opciót egyenlő feltételek mellett évi 6%-os hozammal számolva vizsgáltam. Az volt az kiindulási alap, hogy a nyugdíjpénztárnál kapunk SZJA jóváírást, emiatt volt vonzó. Azonban az említett Kiszámoló cikkben volt egy érdekes mondat. Elég nagy tőke mellett már nem akkora plusz hozam ez, amiért érdemes több évtizedre felvállalni a kockázatot. Szeretem kiszámolni a dolgokat, ebben az Excelben megtalálod a számításainkat.

Kockázatok

ÖNYP esetén az első számú kockázat az időtáv. Nyugdíjkorhatár előtt csak durva adók mellett férnénk a pénzhez. Kockázat még hogy egyáltalán nem biztos hogy marad végig a SZJA jóváírás rendszere. Esetleges GYED mellett nem is lenne SZJA amiből a jóváírást kaphatná. Szerintem kockázat még a kormányzati szabályozás is, ahogyan a magánnyugdíjpénztárakat, az önkéntes nyugdíjpénztárakat is ellehetetlenítheti egy kormányzat. Ennek kis esélyét látom, és nehéz megjósolni pontosan mit jelentene, de mint kockázat számolni kell vele.

Saját portfólió esetén az eső számú kockázat, hogy saját portfólióban van a pénz. Itt kockázat a saját viselkedésünk, hogy ne pánikoljunk ha épp rosszul áll a piac.  Van már tervem hogy hogy nézne ki a portfólió, és mivel nagyrészt alacsony költségű alapokat szeretnék venni, lesz egy USD/HUF árfolyamkockázat. Ha valaki tud olyan alapról, ami alacsony költség (<0,2%) mellett fektet magyar papírokba, akkor szóljon. Kockázat szintén az adókörnyezet, most úgy néz ki jövőre nem lesz már EHO árfolyamnyereség után, de ez változhat, mint ahogy az árfolyamnyereség adó mértéke is.

Költségek

Az a nyugdíjpénztár amit kinéztem büszkén hirdeti a honlapján hogy náluk a teljes költség 0,40% évente. Szerintem ez kicsit félrevezető, mert ahogy én számoltam ez ilyen befizetés mellett inkább 5%. A befizetett pénz fedezeti, likviditási, és működési alapok közt oszlik meg. Sávosan változó arányban, de évi 240 ezer forint befizetés mellett 12576 forintot vonnának a működési és likviditási alap javára. Ez akárhogy számolom 5%. (Ami furcsa hogy a legalacsonyabb sáv is 0,99% működési alapba történő befizetést ír, tehát sehogy nem tudom a 0,40%-ot értelmezni amit a honlapon írtak.)

A saját portfóliónak lenne számlavezetési díja, ami egy teljesen alap értékpapír számla esetén olyan 1200 forint évente, valamint a megbízások díjai, ami nagyjából 0,2-0,3% körül mozog. Azt kell mondjam ha még a deviza váltás árfolyamkülönbözetét is díjnak veszem akkor is messze vagyunk nagyon a ÖNYP költségeitől. Sokkal inkább tetszik ez a megoldás ha csak a költségeket nézem.

Adózás

ÖNYP esetén 10 év után férnénk a pénzhez, de amíg a nyugdíjkorhatárt el nem érjük, csak a hozamokat vehetjük fel adómentesen, a tőkerészre 15% SZJA és 27% EHO fizetendő. Durva.

Saját portfólió esetén árfolyamnyereség SZJA és EHO (jövőre már csak SZJA) fizetendő, de tartós befektetési számlával (TBSZ) ez elkerülhető.

Várható eredmény

Azt néztem meg hogy mennyi pénzhez férnénk hozzá egy adott évben mindkét lehetőségnél. Az eredmény az alábbi grafikonon látható:

onyp-3

Ha az aktuális egyenleget nézzük, akkor az ÖNYP még a költségei mellett is ekkora összeg befizetése esetén jobban áll, 30 év alatt kb. 2 millió forinttal lenne magasabb az egyenleg, mint a saját portfólió esetén. Ha azelőtt akarjuk a pénzt kivenni hogy elértük a nyugdíjkorhatárt, akkor viszont minden esetben a saját portfólió fog több pénzhez juttatni. Ez nagyrészt az adózási szabályoknak köszönhető, a tőkerész 42%-át be kellene fizetnünk adóként.

Azt is megnéztem, hogy mennyivel magasabb hozam kellene ahhoz hogy a saját portfólió kitermelje az SZJA jóváírást amit a nyugdíjpénztárnál kapnánk. A lenti grafikonon látható úgy hogy csak az adott évet nézem, illetve úgy hogy beleveszem a futamidő alatt felhalmozott kamatokat is.

onyp-2

Így is látszik, hogy nagyjából a 15-ik évtől már 1,5% alatt van, ami nem elhanyagolható, de nem is nagyon jelentős. Főleg úgy nem, hogy ha ezt szembe állítom az ÖNYP 5,24%-os költségével amit a befizetéseimből levonnak. Akkor már az ötödik év után sokkal jobban járunk saját portfólióval.

Miután átrágtuk magunkat az adatokon, megértettük a kockázatokat, úgy döntöttünk hogy saját portfólióban fogunk inkább gyűjteni nyugdíjra. A két fő indok az ÖNYP adóterhei, és a befizetéskor felszámított költségek voltak. Most éppen azt számolom, hogy milyen legyen a portfólió, illetve melyik brókercégnél legyen az értékpapírszámla.

Szerintetek jól számoltunk? Van amit nem vettünk figyelembe pedig kellett volna? Beszéljük meg a hozzászólásokban! Ha tetszett ez a fajta poszt akkor szívesen írok hasonlókat a jövőben is majd.

Mennyi nyugdíjat kapsz majd?

Van egy jól bevált út. Tanulj, dolgozz úgy negyven évet, majd dőlj hátra és élvezd ami még hátra van az életből. Erre való a nyugdíj.  Legalábbis ez az amit a mi generációnknak a szüleink tanácsoltak, mint biztos utat. A baj csak az hogy ez a mi generációnknál már nem fog működni. Ezzel az egész formulával több baj is van, a legnagyobb az hogy ha 20-as 30-as generációba tartozol vagy fiatalabb vagy nagyon jó eséllyel nem fogsz nyugdíjat kapni. Legalábbis nem abban a formában ahogyan azt ma ismerjük. A pozitív oldal, hogy ez igazából nem baj, csak kicsit máshogy kell hozzáállni a kérdéshez.

A kérdés

A kérdés pedig az hogy miből fogsz megélni amikor már nyugdíjas vagy. Erre adott sokáig választ, és igazából az idősebbeknek még most is ad a nyugdíj. Alapvetően kétféle gondoskodási mód van szerintem, mikor az államra hagyatkozol, és mikor magadnak gyűjtöd össze. Ahhoz hogy magadnak gyűjtsd össze több évtized szükséges. Ezért van nehéz helyzetben az idősebb generáció, mivel a rendszerváltás előtt az egyetlen út az állami nyugdíj volt, tehát ők sokkal később tudtak elkezdeni gyűjteni. Már ha elkezdtek, a lényeg hogy nekik nem sok választásuk volt. Nekünk fiataloknak viszont van.

Egy nagyon fontos felismerést kell azonban tenni mindenkinek. A fizetés amit most kapsz, a pénz amit most keresel, az ami a zsebedben vagy a bankszámládon landol hó végén az nem csak a napi megélhetésre kell. Bizony az a helyzet, hogy abból kell majd ki tudja meddig élned miután eléred a nyugdíjkorhatárt.

A megoldás

Tehát nem lehet az összes pénzt elbulizni, elkölteni kocsira, lakásra, telefonra meg mindenre amire szükség van, hanem félre kell bizony tenni belőle. Joggal kérdezheted, hogy mi van azzal a pénzzel, amit én nyugdíjjárulékként befizetsz? Semmi. Ihatsz rá hideg vizet, az arra se elég hogy a mostani nyugdíjasok nyugdíját fedezze, nem hogy majd a tiéd 30 év múlva. Igen, szívás, viszont két opció van. Összegyűjtöd saját magadnak, vagy reménykedsz hogy megsegít az állam. Én saját részemről úgy vallom hogy mindenki a saját sorsáért felel, nem várom el senkitől hogy eltartson majd. Ha esetleg kapok majd nyugdíjat az államtól az maximum olyan mintha ajándékot kapnék. Viszont nem az a terv hogy abból fogok majd élni.

A bónusz

Ami az egészben a legszebb, hogy ha ügyesen csinálod, akkor nem is kell megvárni amíg eléred a nyugdíjkorhatárt, hanem hamarabb csinálhatsz azt amit akarsz. Mindezt azért mert megteremtetted saját magadnak a feltételeket hozzá. Hogy hogy? A matek egyszerű, megvalósítani már nem annyira.