Befektetések egyszerűen 1. – Infláció

Hol van jó helyen a pénzed? A párna alatt mint ahogy nagymamám hitte? Mit csinálj azzal a kis pénzmaggal amit összespóroltál? Hova fektesd be? Ingatlanba? Tartsd bankban? Tőzsdén? Rengeteg lehetőség van, rengeteg variációban, amiket szerintem még gyakorlott pénzügyi guruknak sem mindig egyszerű átlátni. A jó dolog hogy nem kell gurunak lenni hogy el tudj kezdeni befektetni. Ebben a cikksorozatban szeretnék segítséget adni pár cikkben amiket ha megértesz segít majd eligazodni a pénzügyekben. Ez itt az első rész, az inflációról. Azért pont az inflációról, mert mindenütt jelen van. 

Mi az infláció?

Röviden annyi, ha infláció van akkor a pénzed holnap kevesebbet ér, mint ma. Képzeld el, hogy Magyarországon 1000 Forint van forgalomban, amiből a tiéd 10. Ha Magyarország úgy dönt, hogy nyomtat még 100 Forintot, akkor a te 10 forintod kevesebbet fog érni. Magyarországon az infláció 1990 és 2015 között átlagosan 11,4%, ha kivesszük a rendszerváltás utáni pár évet amikor akár 35% is volt, akkor 2000-2015 közti időszakra 4.8%. Forrás: KSH. Az Infláció nagyon leegyszerűsítve azért van, mert pénz kínálata gyorsabban növekszik, mint a termékek és szolgáltatások kínálata. Azaz több pénz lesz elérhető amiért vásárolhatsz.

Ezt azért fontos tudnod, mert ha mondjuk 2000 óta évi 3% fizetésemelést kaptál, akkor valójában csökkent a fizetésed, azaz kevesebbet tudtál megvenni ugyanannyi pénzből. Vagy ha esetleg a megtakarításodat évi 3% mellett helyezted el a bankban, akkor nemhogy nőtt volna, hanem csökkent a félretett pénzed.

Az infláció azonban nem minden esetben rossz. Értelem szerűen a tartozásaid ennyivel kevesebbet fognak érni. Tehát a lakáshitel tartozásod értéke is csökken évente az infláció mértékével. (természetesen a bankok sem hülyék, a hitelkamat minden esetben magasabb lesz, mint az infláció, különben a bank fizet neked, hogy használd a pénzét). Ez igaz az államadósságra is, tehát az államnak is jó ha infláció van.

Deflációról akkor beszélünk, ha a pénzed többet ér, mint tegnap. Általában egy országnak nem jó ha defláció van, egyrészt a tartozásai (államadósság) többet érnek, másrészt van egy fogyasztás visszaszorító hatása. Azaz miért vennék ma TV-t ha holnap kevesebbért megkapom? Ennek viszont a gazdaságra van rossz hatása, ami egy elég csúnya spirálba taszíthatja az országot, de erről majd később talán.

Hogyan számolják ki?

Jogos kérdés hogy hogy lehetne már pontosan mérni az inflációt? Nem lehet, mint nagyon sok mindent még a gazdaságban. Azonban elég pontosan meg lehet becsülni. Ez úgy történik hogy a KSH számítja a fogyasztóiár-indexet (inflációt). Kialakítanak különböző kategóriákat, és azoknak a változását az átlagfogyasztással súlyozva nézik meg az előző évhez képest. Ez azt jelenti, hogy mindenkinek más az infláció, attól függően miből mennyit fogyaszt. Ha mondjuk egy évben a benzin 50%-kal drágul, de te nem jársz kocsival, akkor neked az infláció kevesebb, mint amit a KSH kiadott, ez persze megint egyszerűsítés, de érted a lényeget.

Hogyan lehet szabályozni?

Ez nagyon bonyolult kérdés, sok közgazdász dolgozik rajta hogy úgy lője be az inflációt, hogy az még jó legyen. Általánosan elfogadott tény hogy kis infláció még jó, nagyon nagy nem, és a defláció sem, a közgazdászok szerint valahol 2% környékén van az infláció egészséges mértéke.  A legegyszerűbb eszköz a “pénznyomtatás”. Ha a jegybank “pénzt nyomtat”, akkor nő a pénz mennyisége, és az infláció is. Egy másik módszer ha a jegybank változtatja az alapkamatot. Ha a kamat nő, drágább lesz pénzt kölcsönözni, csökken a pénz iránti kereslet, az emberek kevesebbet költenek, csökkennek az rak, és velük az infláció.

Összegezve

Ahhoz hogy boldogulj, nem kell tudnod hogy a jegybank hogyan szabályozza az inflációt, vagy hogy milyen hatása van az ország gazdaságára. Elég ha azt tudod hogy mit jelent számodra az infláció, és minden egyes döntésednél figyelembe veszed hogy ez is egy olyan dolog amivel számolni kell.

Albérlet vagy saját lakás

Albérlet vagy saját lakás? Örökzöld kérdés a fiatalok körében. Mikor érdemes belevágni, és végre saját lakást venni? Melyik éri meg jobban? Szinte mindenkinek lesz véleménye a témában, és nagyon sok okosságot, közhelyt fogsz hallani. Az ingatlan nagyon jó befektetés. A lakások ára csak növekszik. Az albérlet kidobott pénz. 2010 volt az az év amikor elhatároztam hogy ideje saját lakást venni.  Lehet hogy furcsa, de én szeretem utólag is megvizsgálni hogy milyen döntéseket hoztam. Van ami rossz, van ami jobb.  Vajon ez a döntésem jó volt? Olvass tovább és kiderül.

Először is szeretnék pár dolgot tisztázni a fent említett közhelyekkel kapcsolatban.

“Az ingatlan nagyon jó befektetés” Lehet. Mint minden más lehet jó vagy rossz befektetés. Mi a befektetés? Szerintem egyszerűen megfogalmazva az, ami hasznot termel. Az ingatlan lehet befektetés, de a saját lakás amiben laksz az nem az. Mégpedig azért nem, mert valahol lakni kell, ami pénzbe kerül. Ha albérletben laksz, akkor azért fizetsz, ha saját lakásod van akkor kamatot fizetsz a banknak, vagy elesel a pénzed hasznától amit máshol fektethetnél be. Ha kiadás céljából veszel ingatlant, azt teljesen más történet.

“A lakások ára csak felfele megy”. Szerintem nem. Gondolja csak 2009 környékére. Amikor én vettem a lakásomat, akkor már legalább 2 éve zuhantak az ingatlanárak, tehát nem a csúcson vettem a lakást, mégis 2015 végére jött vissza nagyjából annyira a piac, hogy el tudnám adni annyiért amennyiért vettem. Szerintem hosszú távon az ingatlanok ára az inflációval szoros kapcsolatban van. Sajnos csak elég régi adatokat találtam a KSH-nál, azok alapján úgy néz ki ez egy igaz feltevés. Ha valaki tudja hol lehetne frissebb adatokat beszerezni, szóljon.

“Az albérlet kidobott pénz” ismét csak nem, az egy díj amiért használsz valamit, ugyanúgy mint ahogy a hitelkamat is, lásd feljebb. Ennek a cikknek pont az a lényege hogy összehasonlítsam a költségeket.

Az volt a sztori, hogy amikor a lakást vettem, kb. 80 ezer forintért laktam albérletben. Volt 4,5 millióm amihez még felvettem 9,5 milliót és vettem egy lakást itt Budapesten. így néz ki az elszámolás:

6 év alatt megtakarítottam 7,8 milliót albérleten. Ebbe beleszámoltam azt is hogy 6 év alatt azért felmentek az albérlet árak. Tehát ez az amit “nyertem” az üzlettel. Mit vesztettem? Egyrészt ha bankban tartottam volna az induló tőkémet, akkor nagyjából 1,08 millió forintot kamatozott volna. A hitelkamatokra (nem teljes törlesztő, csak a kamat része) kifizettem nagyjából 3,9 millió forintot. Kicsit több lett a rezsi is, ez nagyjából 720 ezer forintot tett ki. Voltak még egyéb költségek is, illeték, ügyvédi díj, berendezés költsége, csak hogy a nagyobbakat említsem, ez összesen 1,1 millió forint. Összegezve ezer forintban:

Albérlet összesen: 7800
Megtakarítás elmaradt hozama: -1080
Hitelkamat:-3952
Rezsikülönbözet:-720
Egyéb:-1100
Összesen: 948

Összességében tehát majd egy millió forintot takarítottam meg azzal hogy saját lakásba költöztem. Hat év alatt azért ez annyira nem sok. Főleg ha figyelembe vesszük azt is, hogy valamilyen szinten behatárol egy lakás. Nem likvid, ha a város másik felén vállalok munkát, akkor vállalom az ingázást, stb. Ettől függetlenül szerintem megérte lakást venni, de mindenképp érdemes előtte átgondolni hogy pontosan milyen költségekkel, kötelezettségekkel fog járni egy saját lakás.

Az ingázás költségei

A családi fészek megválasztásakor nagyon sok tényező jön számításba. Lakóközösség, a település kinézete, milyen a közlekedés, milyen iskolák vannak a környéken, és sorolhatnám még napestig. Van aki a városban marad, sokaknak inkább az agglomeráció tetszik és vállalják hogy ennek velejárója az ingázás. Ízlések és pofonok, ezzel a kis írással nem azt szeretném bebizonyítani hogy hol jobb élni, csak azt hogy milyen költségek és tényezők lehetnek a külvárosi, elővárosi életnek, amire sokan nem gondolnak. Olvass tovább, hátha lesz valami érdekes számodra is.

Túl lehet tolni

volt szerencsém párszor Amerikába utazni. Magyar embernek egyszerűen megdöbbentő, amit ott művelnek lakhatás címen. Mindenkinek büdös a város, mindenkinek saját ház kell. Ennek az az eredménye, hogy egyszerre kisebb falu méretű lakóközösségeket építenek, természetesen tömegközlekedés nélkül. Ennek eredményeképp teljesen alap dolog hogy egy családnak 2 vagy több autója van. Ezeknek az autóknak hely kell és utak, és máris kész egy nagyváros, annak kb. 50 km-es körzetében rengeteg apró településsel, amiket 4-5-6 sávos autópályák kötnek össze. Van valami szomorú abban a látványban, amikor 45 km hosszan 6 sávban araszolnak haza a kocsik szigorúan egy utassal a délutáni csúcsban.

Szerencsére mi itt nem tartunk még, és szerintem soha nem is fogunk, mert nincs rá egyszerűen hely, és valljuk be azért nálunk egy kocsi fenntartása a fizetés arányában sokkal többe van mint odakinn. Azonban érdemes elgondolkodni rajta hogy mibe is kerül az hogy nem akarom a szomszédot hallgatni hogy reggel 6-kor minden nap tologatja a bútort, flexre ébredni minden nap, mert építkeznek a szomszédban, mint nálunk éppen.

Egy példa

Nézzünk egy feltételezett 3 fős családot, aki a városban lakik egy kis lakásban, nagyrészt tömegközlekedést használják kocsit inkább csak hétvégenként használják bevásárláshoz. Most azonban úgy döntenek hogy kiköltöznek a városból egy 25 km-re lévő elővárosba. Mindegy hogy Budapest, vagy vidék, az elv ugyanaz lesz. Az egy dolog, hogy mennyivel más egy házat fenntartani, mint egy lakást, írok majd erről is, de egyelőre legyen annyi elég hogy drágább. Arról írtam már mennyibe kerül autóval közlekedni,  évi 200 munkanappal, és az előbbi cikkben említett 35 Ft/km költséggel ez éves szinten 350 ezer forint.

De ez csak egy dolog, mert ez a napi 50 km minimum egy órába fog kerülni, de aki simán lehet inkább kettő. A fizetesek.hu szerint Budapesten az átlagbér bruttó 334 ezer forint. Ez kerekítve nettónak kb. 2000 forint óránként. Tehát apu egy évben 175 órát – több mint egy hónapot –  dolgozik azért hogy autóval járjon. A másik kérdés hogy mennyit ér a szabadideje apunak? Én úgy gondolom, hogy legalább annyit, amennyit keres a munkahelyén. Tehát csak a kocsiban töltött idő miatt csapjunk még hozzá évi 400 ezer forintot.  Vajon annyira nagy poén-e az autóban ülve araszolni? Szerintem nem. Főleg ha az alternatíva az hogy a családdal töltené ezt az időt. (Csak egy mellékágként most gondolkozz el azon hogy ez hogy néz ki mondjuk Amerikában, ahol V8-as csodákkal járnak, és nem napi 25 km-t. Szerintem belegondolni is rossz.)

Alternatívák

Szerencsére egyre több helyen kezdenek rájönni, hogy a távmunka nem teljesen az ördögtől való. Szerintem ez is egy jó megoldás, de az is jó megoldás lehet hogy a fenti család egyik tagja inkább helyben keres munkát, akár kevesebbért is. Az is jó alternatíva lehet ha vonattal tud bejárni valaki. Persze ehhez jó infrastruktúra kell, és olyan politikusok akik gondolkodni is tudnak, és nem abban látják a káros anyag  kibocsátás csökkentését, hogy bevezetik az euró 97 szabványt, és mindenkit rákényszerítenek, hogy tartsa be. Vajon a Volkswagen trükközött csak, vagy csak ők buktak le? Ha csak heti egy nap távmunkát támogatnak, akkor az 20%-al kevesebb autózás nem? Persze ez ettől bonyolultabb, de érdemes lenne elgondolkozniuk azon hogy az irány helyes-e.

Mielőtt túl sokat hőbörgök, inkább csak azzal zárnám ezt a cikket, hogy érdemes végiggondolni ezt is. Mindennek ára van, a saját háznak is, a lényeg hogy tudjuk mennyi, mert anélkül nehéz jó döntést hozni.

Mennyi nyugdíjat kapsz majd?

Van egy jól bevált út. Tanulj, dolgozz úgy negyven évet, majd dőlj hátra és élvezd ami még hátra van az életből. Erre való a nyugdíj.  Legalábbis ez az amit a mi generációnknak a szüleink tanácsoltak, mint biztos utat. A baj csak az hogy ez a mi generációnknál már nem fog működni. Ezzel az egész formulával több baj is van, a legnagyobb az hogy ha 20-as 30-as generációba tartozol vagy fiatalabb vagy nagyon jó eséllyel nem fogsz nyugdíjat kapni. Legalábbis nem abban a formában ahogyan azt ma ismerjük. A pozitív oldal, hogy ez igazából nem baj, csak kicsit máshogy kell hozzáállni a kérdéshez.

A kérdés

A kérdés pedig az hogy miből fogsz megélni amikor már nyugdíjas vagy. Erre adott sokáig választ, és igazából az idősebbeknek még most is ad a nyugdíj. Alapvetően kétféle gondoskodási mód van szerintem, mikor az államra hagyatkozol, és mikor magadnak gyűjtöd össze. Ahhoz hogy magadnak gyűjtsd össze több évtized szükséges. Ezért van nehéz helyzetben az idősebb generáció, mivel a rendszerváltás előtt az egyetlen út az állami nyugdíj volt, tehát ők sokkal később tudtak elkezdeni gyűjteni. Már ha elkezdtek, a lényeg hogy nekik nem sok választásuk volt. Nekünk fiataloknak viszont van.

Egy nagyon fontos felismerést kell azonban tenni mindenkinek. A fizetés amit most kapsz, a pénz amit most keresel, az ami a zsebedben vagy a bankszámládon landol hó végén az nem csak a napi megélhetésre kell. Bizony az a helyzet, hogy abból kell majd ki tudja meddig élned miután eléred a nyugdíjkorhatárt.

A megoldás

Tehát nem lehet az összes pénzt elbulizni, elkölteni kocsira, lakásra, telefonra meg mindenre amire szükség van, hanem félre kell bizony tenni belőle. Joggal kérdezheted, hogy mi van azzal a pénzzel, amit én nyugdíjjárulékként befizetsz? Semmi. Ihatsz rá hideg vizet, az arra se elég hogy a mostani nyugdíjasok nyugdíját fedezze, nem hogy majd a tiéd 30 év múlva. Igen, szívás, viszont két opció van. Összegyűjtöd saját magadnak, vagy reménykedsz hogy megsegít az állam. Én saját részemről úgy vallom hogy mindenki a saját sorsáért felel, nem várom el senkitől hogy eltartson majd. Ha esetleg kapok majd nyugdíjat az államtól az maximum olyan mintha ajándékot kapnék. Viszont nem az a terv hogy abból fogok majd élni.

A bónusz

Ami az egészben a legszebb, hogy ha ügyesen csinálod, akkor nem is kell megvárni amíg eléred a nyugdíjkorhatárt, hanem hamarabb csinálhatsz azt amit akarsz. Mindezt azért mert megteremtetted saját magadnak a feltételeket hozzá. Hogy hogy? A matek egyszerű, megvalósítani már nem annyira.

Mennyi az elég

Ez a bejegyzés egy kicsit filozofikusabb hangvételű lesz. Ha megkérdezünk random embert az utcán, hogy mit szeretnének elérni, akkor nagy eséllyel lenne a válaszok közt a boldogság, és gazdagság, vagy ezeknek valamilyen változata. Vajon mikor mondhatod magadról hogy boldog vagy? És gazdag? Szerintem az egyik legfontosabb hogy legyen egy pont amikor azt tudjuk mondani: elég. De mennyi az elég?

Gazdagság?

Szerintem mindenki tapasztalta már aki a saját lábán próbál megállni, hogy hiába keres több pénzt, mégsem lesz gazdagabb. Amikor én egyetemre jártam sokkal kevesebb pénzből éltem, mint most. Mégis boldog voltam, jó volt a társaság, jó volt kicsit belekóstolni az Életbe, nem érdekelt hogy négyen laktunk egy kollégiumi szobában, a hűtő az ablakon kilógatott bevásárlókosár volt, és ha nem mentem időben zuhanyozni akkor nem volt meleg víz. Vajon most boldog lennék ugyanezekkel a körülményekkel? Nem hiszem.

Ahogy elkezdtem dolgozni, egyre több pénzt keresni, úgy növekedtek az elvárásaim is. Nem volt már jó ebédre a tegnapi száraz kenyér egy kis parizerrel. Nem volt már kényelmes vonattal járni, kellett egy kocsi. Nem volt már jó három másik emberrel lakni, kellett egy saját szoba. Ezt hívják életszínvonal inflációnak. Az igazság az, hogy hogy ha nem figyel rá tudatosan az ember, akkor a határ a csillagos ég. Nincs az a pénz amit ne lehetne elkölteni.

Társadalmi elvárások

Érdekes társadalomban élünk. Mindenhonnan reklámok folynak, gyerekkortól kezdve arra programoztak bennünket hogy többet akarjunk. Mindegy milyen áron. Nagyon olyan dolgokat vesznek meg amire nincs igazán szükségük, hogy olyan emberek elismerését nyerjék el akit utálnak. Új autó, hatalmas ház, méregdrága utazások. Szerintem ez a viselkedés nevetséges, és ha van annyi önkontrollunk hogy észrevegyük mi folyik, és ellen tudjunk állni a kísértésnek, akkor sokkal jobban boldogulunk.

Na de mennyi az elég?

Tehát azt megállapítottuk, hogy nem szabad szomszéd, a kollégák, a társadalom elvárásainak akarjunk megfelelni. A pénz egy bizonyos ideig boldogít, a tárgyak egy bizonyos ideig jobbá teszik az életet, de nem igaz hogy minél több annál jobb. Én nem akarom hogy csak azért kelljen nagy házban lakni, hogy a rengeteg holmi, amit nem is használok, elférjen valahol. Főleg ha ezeket olyan pénzen szereztem, amit egy munkahelyen kaptam ahová nem igazán szeretek bejárni.

Mindenkinek saját magának kell ezt a kérdést feltenni, és megtalálni a választ rá. Ez szerintem olyan dolog ami kialakul, és változhat ahogy telnek az évek, ennek a cikknek a célja, hogy rávilágítsak hogy nem biztos hogy a több az jobb elv itt érvényesül. Én személy szerint nem vágyok luxusautókra, villára, drága holmikra. Sokkal többre értékelem az időt, azt amiből nem tudok többet szerezni. Nekem fontosabb az hogy legyen idő a szeretteimre, hogy ne kelljen függnöm egy munkahelytől.

Boldogság?

Ez is olyan dolog, amit mindenkinek magának tudnia mi teszi boldoggá. Ez sok mindentől függ az ember személyiségétől kezdve az életkörülményekig. Egy dolog biztos, hogy a pénz és az anyagi javak egy bizonyos szint után már nem tesznek boldogabbá. Hogy ez a bizonyos szint hol van, azt nem tudom. Viszont kell hogy legyen egy pont ahol elég. Mindenkinek javaslom gondolkodjon el egy kicsit azon hogy hol a pont amikor azt tudja mondani hogy elég, boldog vagy azzal amim van, innentől minden már csak hab a tortán.

Célok, célok megvalósítása

Ideális esetben mindenkinek vannak céljai. Van akinek az hogy drága sportkocsival járjon, van akinek az hogy ne ússzon a hitelben. Jó ha vannak célok, de hogyan valósítod meg őket? Attól függően hogy milyen célokat állítasz, és hogy jelenleg hol állsz az életben a kettő közt nagy szakadék lehet. Ilyenkor jön az az érzés hogy: király, de hogy is kezdjek neki? Ez a szakadék lehet annyira nagy, hogy ha rágondolsz, máris pánikhangulat kezd kialakulni, és inkább elmész facebookozni kicsit vagy megnézni még 3 videót a youtube-on este 10-ig. Pár tanácsot szeretnék adni ami segíthet abban hogy elérhetőek legyenek a céljaid.

Tudd hogy mi a helyzet

Írtam már róla mennyire fontosnak tartom hogy tudd hol állsz az életben. Tudd mennyit költesz, mennyi vésztartalékra van szükséged, tisztában légy azzal hogy mik a képességeid, mik az erősségeid, gyengeségeid. Ezek olyan dolgok amik mindenkinek vannak, a lényeg hogy tudd, és tudj dolgozni velük. Tudj reális képet alkotni a jelenlegi helyzetedről, legalább magaddal szemben legyél őszinte.

Legyen a cél reális

Álmodozni néha jó dolog, most viszont inkább maradj a realitásoknál. Ha épp nyakig úszol a hitelben, vagy a hónap közepén már nagyon kell számolgatni hogy miből futja majd parizerre a hónap végén, akkor ne az legyen a cél hogy jövő ilyenkor villát veszel a rózsa dombon. Ennek csak az lesz a vége, hogy kiábrándult leszel, vagy még rosszabb esetben másokat okolsz.

Legyen a cél konkrét

Gazdag akarok lenni! Le akarok fogyni! Előrébb akarok lépni a munkahelyen! Ezek nem konkrét célok. Érdemes minél kézzelfoghatóbb célokat választani. Konkrét cél például, hogy az év végéig félreteszel tízezer forintot havonta. Vagy hogy 5 év alatt összespórolsz egy lakás önrészre. Esetleg hogy két év alatt egyel feljebb lépsz a szamárlétrán. A lényeg hogy legyen egy időhorizont, és egy mérhető érték a célodban.

Legyen a cél felbontható apró lépésekre

Egyik kedvenc sorozatom a Drót. Van egy jelenet mikor Omárt, aki egyébként abból él hogy dílereket foszt ki megkérdik hogy hogyan sikerült ebben a foglalkozásában 9 évig életben maradnia. A válasz egyszerűen: “egyik napról a másikra asszem”. Szerintem ez zseniális. Ha le tudod bontani lépésekre vagy kisebb részekre a célod, akkor az már fél siker, mert folyamatosan látod majd hogy haladsz előre. Tegyük fel hogy össze akarsz spórolni egy lakás önrészére. Akkor megnézed hogy mennyit kell évente, és havonta félre rakni. Minden hónapban örülhetsz neki ha sikerült, vagy ha nem, akkor esélyed lesz hogy változtass valamit a költekezési szokásaidon.

Általános tippek

Érdemes a célokat leírni. Egyrészt ez neked is ad valamiféle elkötelezettséget, illetve emlékezni fogsz rá hogy mit is terveztél. Ha már az elkötelezettségnél tartunk, érdemes megbeszélni valakivel aki közel áll hozzád. Család, feleség, barátnő, bárki akiben megbízol. Egyrészt ez egy kis felelősségtudatot fog ébreszteni, és ha valami orbitális marhaságot találtál ki akkor jó esetben meg fogja neked mondani. Érdemes bizonyos időközönként megnézni hogy haladsz, de ne feszülj azért annyira rá.

Remélem ez a pár tipp segít, ha hozzá szeretnél szólni, itt alul megteheted.

Jó hitel, Rossz hitel

A hitel alapjában véve nem ördögtől való dolog, mint ahogyan az atomenergia sem, csak nagyon nem mindegy hogy mire használjuk. A hitel segíthet az előrejutásban, de ha nem vigyázol akkor könnyen futóhomokká válhat. Tudod ez az amiben minél többet kapálózol, annál hamarabb merülsz el. Ha érdekel hogy mi az hogy jó hitel, és mi a rossz, olvass tovább.

Mi a hitel?

Persze mindenki tudja, hogy az amikor a bank vagy rosszabb esetben az uzsorás pénzt ad neked, és később kamatokkal együtt kell visszafizetned. Ez is egy megközelítés, én úgy szeretek rágondolni, hogy olyan pénz amit a jövőbeni teljesítményedért kapsz egy bizonyos áron. A jövőbeni teljesítmény az a munka, vagy bármi amivel amúgy keresed a betevőre valót. Az ár pedig a kamat, amit azért fizetsz, hogy hamarabb hozzájuss a pénzhez, vagyis mert türelmetlen vagy. Technikailag többféle ilyen konstrukció létezik, de most az egyszerűség kedvéért vegyük egy kalap alá őket és hívjuk hitelnek. Joggal kérdezheted hogy akkor most attól lesz jó egy hitel, hogy olcsón, kevés kamatra, kapod meg? Vagy esetleg valamilyen más feltételtől? Egyik sem. Egy hitel attól függ hogy jó-e, hogy mire költöd.

Jó hitel, rossz hitel

Ismét lehetne millió dolgot felsorolni, hogy mire lehet a hitelt elkölteni, de amit én most be szeretnék mutatni, abból a szempontból kétféle dolog létezik. Az egyik ami pénzt hoz, és megvan az esélye, hogy az idő múlásával felértékelődik, a másik ami pénzbe kerül és jó eséllyel egyre kevesebbet ér. Innen már könnyű kitalálni, hogy a jó hitel az amit pénztermelő, felértékelődő eszközre veszel fel, a rossz amit elértéktelenedő eszközre.

Az elsőre jó példa lehet mondjuk egy ingatlan. Nyilván egy ingatlan is pénzbe kerül, de ki lehet adni, és hosszú távon legalábbis megtartja az értékét még az inflációval szemben is. A másodikra jó példa bármilyen használati cikk a kocsitól kezdve a legújabb, legokosabb TV és telefonon keresztül nyaralásig minden.

Példák

Nem tudom hogy vagytok vele, én szeretek látni példákat is számokkal, meg grafikonokkal, úgyhogy most vegyünk két példát. Vegyünk példának két embert, legyen mondjuk a nevük László és János. László egy kocsit fog venni hitelre, aminek évi 10 százalékot esik az értéke, a János pedig egy ingatlant, amit ki tud adni évi 300 ezer forintért, és évi 3 százalékot értékelődik fel. Mindkét esetben a hitel törlesztője 250 ezer forint. 5 év után így fog alakulni kettejük “vagyona” ami ebből az üzletből származott:

Grafikonon megjelenítve talán még szembetűnőbb a különbség a két dönés közt:

Az hiszem jó látszik hogy mekkora különbség van a kettő között. Ráadásul általában nem egy ilyen eset fog előfordulni életünk során. Ugyanezt alkalmazva TV-re telefonra, nyaralásra, és számtalan más marhaságra amire emberek hitelt vesznek fel hamar csúnya vége lehet a történetnek.

Ezzel nem azt akartam mondani hogy mindenki rohanjon hitelért lakásra, hanem azt hogy vannak olyan helyzetek amikor egy hitel segíthet, és van amikor biztos hogy csak magadnak okozol kárt vele. Gondolkodni kell előre.

A magad ura

Nem vagyok pszichológus, azonban az elmúlt kicsit több mint három évtizedben szert tettem némi tapasztalatra. Tudom hogy nem lehet mindenkit általános kategóriákba besorolni, de a kultúránk, ami alatt én azt a “programozást” értem amit a neveltetéssel kapunk nagy szerepet játszik a későbbi viselkedésünkben. Amit tapasztaltam hogy az emberek hajlamosak másokat hibáztatni, a körülményeket okolni, vagy sajnálkozni. nyilvánvalóan ez könnyebb mint a nehéz kérdéseket feltenni. Az igazság viszont azt hogy mindenki a saját sorsának a kovácsa, és senki nem fog azzal törődni hogy nekünk jó legyen. Igaz ez a pénzügyekre is, senki sem fog úgy foglalkozni a pénzünkkel mintha a sajátja lenne. A magad ura vagy, ideje felhagyni a mások hibáztatásával, és felelősséget vállalni a saját sorsodért.

A bank nem szeret téged

Ha betesszük a pénzt a bankba, a bankot összesen annyi fogja érdekelni hogy több hozamot érjen el azon a pénzen amit mi kölcsön adtunk neki, mint amennyi kamatot fizet érte. Amíg ezt kockázatokkal korrigálva megteszi, addig nyereséges lesz. Nem csak a kaszinókban igaz, hogy a bank mindig nyer. Az a titka hogy nem a bank nem fog sokat nyerni egy-egy üzleten, hanem keveset fog nyerni de azt sok üzleten. Ha beteszünk száz ezer forintot a bankba, kapunk rá évi 500 forint kamatot, még ők ha ezt kihelyezik hitelbe, akkor kapnak érte 4500 forintot.  És ez még nem a személyi hitel, hanem lakáshitel. Értitek a lényeget.

Az ügynököd sem szeret téged

A “pénzügyi tanácsadó” a random cégnél, aki jól elbeszélget velünk, és mindezt ingyen teszi nem a két szép szemünkért teszi. Azt fogja ajánlani amiért ő a legtöbb jutalékot kapja, tisztelet a kivételnek.  Persze ezt elemzők hada választja ki, és tuti befektetések. Általában nem, és bizony valószínűleg több tízezer forintos órabért fizetünk neki közvetve jutalék formájában. Írtam bővebben egy korábbi bejegyzésben arról, hogy mennyit buktam egy ilyen befektetésen amit szakértők hada választott ki nekem. Ezt én csak úgy tudom elképzelni hogy tisztességesen működik, ha én az időért tanácsadásért fizetek, és nem jutalékos rendszerben.

A főnököd sem szeret téged

Egy nagy cégnél dolgozom, és mint minden nagy cég ez is nagyon nagy hangsúlyt fektet az alkalmazottak fejlesztésére, és hogy a lehető legjobb munkakörnyezetet teremtse. Ennek egy része még igaz is, de nem áltatom magam, tudom hogy ez csak addig igaz amíg a cég több hasznot húz belőle mint amennyibe mindez kerül neki. Én viszonylagos biztonságot kapok, a munkáltató pedig hozzáadott értéket, és ő viseli a kockázatok nagy részét.

Magad ura

A célom ezzel a bejegyzéssel csak annyi volt hogy egy kicsit arra ösztökéljelek, hogy ha azt hitted hogy majd más foglalkozik a te jóléteddel, akkor ideje elgondolkozni pár dolgon. Lehet hogy amiket fentebb írtam nem mind igaz rád. Ami viszont biztos, hogy a saját érdekeid te tudod csak maximálisan előtérbe helyezni. Légy a saját sorsod kovácsa.

Unit-linked biztosítások árnyoldala

Unit-linked biztosítások. Egykor nagy sláger volt, minden pénzügyi tanácsadó (ügynök) ezt ajánlotta mindenkinek, mint a legtutibb befektetést. Ebben a cikkben kicsit kivesézem hogy és saját példán keresztül bemutatom hogy miért érdemes előre odafigyelni, és megkérdőjelezni mindent amit a “tanácsadók” mondanak. Nem fogok cégeket, termékeket említeni, csak annyi a célom ezzel hogy megmutassam egy kis odafigyeléssel, és törődéssel, utánaszámolással mennyit lehet keresni.

Miért nyitottam unit-linked biztosítást?

Az alap szituáció az volt, hogy 2010-ben vettem egy lakást, amire a hitelt jóval korábban szerettem volna visszatörleszteni, mint ami a futamidő volt. Természetesen megbeszéltem ezt a tanácsadómmal is, tisztában volt vele mik a céljaim. Az volt a terv, hogy a hiteltörlesztésre szánt pénz egy részét inkább ebbe egy unit-linked biztosításba teszem, és 10 év múlva az itt összegyűlt összeget egyben törlesztem a hitelbe. Remélhetőleg ez a befektetés többet hozott volna, mint amennyi a hitel kamata volt. Naiv voltam, hittem az ügynöknek, és anélkül hogy körbenéztem volna én is, másra bíztam a pénzem. Utólag nyilván könnyű okosnak lenni, nem is az itt a lényeg, hanem csak arra szeretnélek ösztönözni, hogy tájékozódj mielőtt egy bonyolult ügyletbe kezdenél. Mindenki hibázik, azzal nincs is baj, a lényeg hogy tanulj a hibáidból.

A unit-linked biztosítások lényege

Sokan írtak már róla, a Kiszámoló blogon többször is,  utána lehet nézni részletesen hogan működnek. Röviden a lényeg hogy a befizetett pénzt befektetési egységekre konvertálják, amiket befektetési alapokba lehet fektetni tetszőlegesen. Továbbá van egy olyan része a dolognak, hogy az első két év befizetéséből csak bizonyos százalékot kapsz vissza ha eladod a biztosításod. Tervezek majd írni különböző befektetési formákról, ekkor én annyit tudtam összesen, hogy részvényekbe csak hosszú időre érdemes fektetni, na de a 10 év hosszú idő, úgyhogy ez biztos jó lesz nekem. Legalábbis ezt gondoltam. Nem lett jó. Még egy dolog amit érdemes tudni, hogy minden egyes tranzakciónál vannak költségek, az egységekre váltásnál is vannak költségek, és maguknak az alapoknak is vannak költségei. Az egyik legkomolyabb kritika a unit-linket befektetésekkel szemben az hogy nagyon költségesek.

Mi történt?

Az én történetem annyi volt, hogy havi 30 ezer forintot utaltam havonta, és nyugodt voltam, hogy a 10 év leteltével jobban fogok járni, mintha ezt a hitel törlesztésére költöttem volna. Természetesen évente elolvastam a jelentéseket, és valami bűzlött. Eldöntöttem, hogy mielőtt elhamarkodott döntést hozok, inkább várok még, és egy éven keresztül követem mi is történik a befektetésemmel. Mindez 2014 nyarán történt. Egy évvel később miután minden hónapban szorgosan írtam és követtem a befektetéseim alakulását 2015 nyarán úgy döntöttem, hogy eladom, és betörlesztem a lakáshitelbe. Miért?

Nagyon egyszerű. A befektetési alapok amikben a pénzem volt abban az évben 14 százalékos eredményt értek el. Ebből nekem a költségek levonása után maradt 2,73 százalékom. Tehát ebben az évben több mint 10% költséget fizettem meg, és ami ebben ijesztő hogy ezt akkor is megtettem volna, ha a részvénypiac éppen a másik irányban halad. A teljesség igénye miatt meg kell jegyezni hogy volt abban az évben egy átváltás is tehát lehet hogy ha nem nyúlok hozzá, akkor kisebb lett volna a költség. De nem annyival kisebb hogy én ezzel jól járjak. Ha csak 8 százalékos összes költséggel számolok, és 5,5% a lakáshitelem kamata, akkor 13,5 százalékot kell hoznia a portfóliónak rendszeresen hogy egálban legyek. Megsúgom, nem fog.

A szomorú igazság

Abban az 58 hónapban 1,740,000 forintot fizettem be a unit-linked csodába. Az 58 hónap után a visszavásárlási érték 1,260,000 forint volt. tehát buktam 480,000 forintot ugye? Nem. 750,000 forintot buktam összesen, ugyanis ha ezt a pénzt folyamatosan a hitelembe törlesztettem volna, akkor nagyjából 2,000,000 forintot törlesztettem volna be. Mindezt 5,5 százalékos THM-el számoltam, pedig az elején még inkább 8% volt, forint alapon. Lusta voltam? Lehet. Sajnáltam rá az időt? Ha veszem a fáradságot és egy hétig csak az internetet bújom és mindent elolvasok, akkor egy heti befektetett “munkámért” kaptam volna 750 ezer forintot. Nagyon jó lenne ha ennyit keresnék.

Ez volt az én tanulópénzem. Azért írom le hogy hátha valakinek segít hogy elkerüljön egy ilyen szituációt. Az igazán csúnya dolog az hogy amit mondtam az elején hogy az első két év befizetéséből csak bizonyos rész jár vissza, az nem csak a befizetésekre, hanem azok hozamaira is vonatkozik. Márpedig arányaiban a kamatos kamat számítás miatt az fog a legtöbb pénzt hozni.

 Alternatívák.

Utólag szeretek eljátszani a gondolattal, hogy mi lett volna ha. Gyakorlati haszna nem biztos, hogy van, de én én mégis örömöm lelem benne. Érdekes dolog történt az egyik megbeszélésen, amit szerintem sokáig nem felejtek el. A beszélgetés közben átjött az egyik másik ügynök, és felháborodva mesélte hogy az egyik kliens kételkedett abban hogy a unit-linked biztosítás lenne számára a legjobb. Ügynökünk válasza a következő volt amit hencegve mesélt: “rakd akkor a pénzed Fundamentába ha nem akarsz meggazdagodni”.

A dologban az csak az irónia hogy én sokkal jobban jártam volna a Fundamentával. Nem írom most le a számítást, de a Fundamentánál az állami támogatással együtt 10,71% éves hozamot lehet elérni négy éves szerződésnél. Vonjuk ki belőle a költségeket, és az egyszerűség kedvéért számoljunk 10 százalékkal. Ebben az esetben 2,100,000 forintot tudtam volna gyűjteni. A vicc hogy ezzel tényleg jobban jártam volna 10 év alatt, pedig kockázata ennek azon kívül hogy az állam nem ad támogatást, nem sok van.

Mit tanultam?

Először is senki nem törődik úgy a pénzeddel, mint te. Másodszor hogy ha veszed a fáradságot, és ilyen nagyobb döntéseknél utánajársz, kérdezősködsz, és utánaszámolsz, sokat spórolhatsz. Mennyivel könnyebb utánanézni egy ilyen dolognak, mint 750,000 forintnyi emelést elérni egy cégnél! Harmadrészt azt hogy mindenki fog hibázni, és ez rendben van. Nem hinném azonban hogy ilyen hibát bármikor el fogok követni még egyszer. Hasznos az is ha van valaki akivel át tudod beszélni a dolgot, akár ismerős, a párod, munkatársad, haverod.

A pénzügyi tervezés alapjai

Vajon mennyit költesz egy hónapban étkezésre? Ruházkodásra? Kávéra a munkahelyi büfében? Problémát okozna ha mondjuk elromlana a mosógép, és ki kellene cserélni? Nagyon sokan hisznek a carpe diem, #YOLO és hasonló filozófiákban, azonban ez a pénzügyek területén nagyon ritkán, meg merem kockáztatni hogy soha nem vezet eredményre. Legalábbis ha nem az a cél hogy nyugdíjas korodban lesd a postást hogy mikor hozza már a nyugdíjat mert be kéne már fizetni a gázszámlát. Egyáltalán postás hozza még a nyugdíjat? Gondolom nem, de mindegy is. Minden pénzügyi tervezés alapja hogy tudd mennyi kiadásod van, és mennyi az a vésztartalék amire szükséged van.

Mire való a pénzügyi terv?

A pénzügyi tervre szerintem nem úgy kell tekinteni, mint a Szent Grálra. Nem fog mindenben segíteni, és az esetek nagyon nagy részében nem is lesz pontos. Ami sokkal fontosabb szerintem az maga a folyamat, hogy legyen egy cél előtted, és lépes legyél egy tervet kitalálni arra hogy azt hogyan fogod elérni. A világban azonban minden változik, ez teszi érdekessé. A pénzügyi terv arra való, hogy tudd mi miért van, és tudd hogy min kell változtatni, hogy elérd a célod. Pénzügyi terv nélkül az egész kapkodás lesz ami vagy bejön vagy nem.

Tudd menyit költesz

Az autós bejegyzésben utaltam már rá, hogy jó ha adatokkal dolgozol nem pedig légből kapott számokkal. Hogyan tudod hogy mennyi kiadásod volt egy hónapban? A legegyszerűbb ha megnézed mennyi pénzed volt hónap elején és a végén, a kettő közti különbség a kiadásod. Nyilván ekkor nem fogod tudni hogy mire mennyit költöttél, csak az összes kiadásod. Ma azonban már nem nehéz tételes feljegyzést vezetni sem, szinte minden bank küld SMS-t a kártyahasználatról. Ahol lehet amúgy is érdemes kártyával fizetni, innen már elég ha felírod valahova hogy mit költöttél. Ma már nagyon jó alkalmazások vannak mobilra amik segítenek tárolni az adatokat, én egy MoneyControl nevű appot használok évek óta, nálam jó szolgálatot tesz.

Érdemes akár kipróbálni egy pár hónapig, szerintem tanulságos lesz mindenkinek. Azon felül hogy pontos, objektív képet fog mutatni, nagyon jó alapot nyújt a jövő pénzügyi tervezéséhez. Tervezni pedig kell, mert mint írtam már, senkitől nem várhatod el hogy gondoljon a jövődre. Egy idő után már olyan természetes lesz ez is, mint a biztonsági öv becsatolása. Ilyen apró kis szokások sokaságával lehet jobbá tenni a jövőt.

Ha tovább akarod fejleszteni ezt az egészet, érdemes kiszámolni, hogy mennyi pénzt keresel egy óra munkával. A munka ugyanis nem más, mint hogy az időd váltod be pénzzé. Ha ez megvan, akkor le lehet fordítani, hogy a legújabb iPhone, vagy Android telefonért hány óráig dolgoztál a sóbányában, és feltenni a kérdést hogy megéri-e. Nem azt mondom hogy nem kell megvenni semmit, ez is csak egy más perspektívát mutat. Ha többet szeretnél megtudni a témáról, ajánlom figyelmedbe Vicky Robin Pénzt vagy Életet című könyvét. 

 Vésztartalék

Végül szeretnék pár szót ejteni a vésztartalékról. Egy kis logikus gondolkodással belátható, hogy miért fontos vésztartalékot tartani. Azonban hogy mennyit és hogyan, azt egyéntől függ. Én azt vallom, hogy könnyen hozzáférhetőnek kell lenni, bankbetét, vagy lekötött betét, vagy egyéb olyan megoldás jó, ami pár napon belül hozzáférhető. Általában azt szokták mondani annyi vésztartalék kell, hogy 3-6 havi kiadásokat fedezzen. Én azt mondom, hogy ez attól függ, hány emberért vagy felelős. Ha 23 éves vagy, most kezdtél dolgozni, elég lehet pár hónapnyi pénzmag. Ha azonban mondjuk van már két gyereked, épp a harmadikat várjátok, akkor lehet hogy mondjuk nem árt ha jóval több van félretéve, mint hat havi kiadás. Mindenkinek magának kell kitalálni ezt, én azonban azt mondom hogy itt nem árt az óvatosság.