Mennyibe kerül az ebéd?

Hova menjünk ebédelni? Ez az egyik leggyakrabban feltett kérdés nálunk a munkahelyen minden reggel. A napi rutin része lett, hogy dél körül pár munkatárssal, haverral kimennek az emberek egy közeli kifőzdébe, gyorsétterembe, vagy ami éppen tetszik, hogy beszerezzék a délutáni műszakhoz szükséges energiát. Az sokszor nem is kerül a képbe, hogy ez mennyibe kerül. 

Az életben nagyon sok mindent másra bízunk, “outsourceolunk”, ha létezik egyáltalán ilyen szó. Az autó javítását, építkezést, sokszor a gyerekek nevelését, és még sok minden mást másra bízunk. Ennek általában jó oka van, gazdasági szempontból is. Az autó javításához nincs meg se a tudásunk, se a szerszámaink. Ezeknek a megszerzése sokkal több időt, energiát, pénzt venne igénybe, mint amennyit azon nyernénk, hogy saját magunknak javítsuk meg az autót. Ugyanez a történet egy lakás megépítésekor is. Gondolja csak bele, hogy mennyi tudásra van szükség egy épületet úgy megtervezni, hogy ne dőljön össze. Ráadásul legtöbbünknek teljesen jogosan nem elég ha nem dől össze a ház, annak energiatakarékosnak is kell lennie, jónak kell lenni az elrendezésének, és úgy általában mindennapi élethez megfelelőnek kell lennie. Ha elmegyünk egy étterembe, akkor a főzést is másra bízzuk. Ilyenkor azért az otthon összeütött paprikás-krumplinál valamivel jobb gasztronómiai élményre számítunk, és hajlandóak is vagyunk megfizetni.

Vajon szükség van-e két értekezlet, meeting, vagy teljesen feleslegesen hosszú e-mail között erre a gasztronómiai élményre, vagy elég lenne az otthoni paprikás krumpli. Szerintem nincs, és mégis, sokkal többet fizetünk azért, hogy valaki más főzze meg az ebédet nekünk, mint ha azt mi magunknak oldanánk meg. Itt viszont nem az élményért, hanem a kényelemért fizetünk. Hogy pontosan mennyit? Elég sokat. Ma, így 2017 őszének végén Budapesten egy menü kb. 1000 forintba kerül. Ha ettél már ilyen menüt, akkor biztos észrevetted, hogy a legtöbb helyen ez újrahasznosított tegnapelőtti maradékból áll. Ha frissen sültet akarsz enni, esetleg egy kis levessel, és savanyúsággal, desszerttel, akkor inkább a 2000 forintot fogja közelíteni az ebéd ára. Extrém esetben, ha mondjuk a belvárosban dolgozol ahol inkább a turistákra szabják az árakat, akkor még több is lehet.

Tehát egy két tagú család esetén ez akár havi 60.000 forintba is kerülhet, ha havi 20 munkanappal, és átlag 1500 forinttal számolunk. Persze ezt nem lehet mindet megtakarítani, még akkor sem, ha saját magadnak főzöl, mert az alapanyagokat meg kell venni. Én saját számainkból kiindulva úgy vettem észre, hogy kb. harmadából ki lehet hozni az ebédet, ha magunknak főzünk. Gondolkozz egy kicsit el azon, hogy a fizetésed mekkora részét költöd kajára, és mennyi “fizetésemelést” tudnál magadnak adni azzal, ha ennek egy részét legalább megspórolnál.

Gyakori érv szokott lenni, hogy jól esik egy kicsit kimozdulni az irodából. Szerintem ki lehet mozdulni anélkül is, hogy ebédelni mennél, nem hiszem, hogy bárhol neheztelnének, ha egy rövid ebéd után még elmész 10 percet sétálni. Ha igen, akkor az lehet nem a legjobb munkahely 🙂 Esetleg szállj le egy megállóval hamarabb minden reggel és meg is van oldva. A másik gyakori érv, és hogy jó egy kis társaság, nem akarnak az emberek egyedül enni. Szerintem mindenhol vannak, akik maguknak hoznak ebédet, attól hogy bent eszel a munkahelyen, még nem kell egyedül enni. Esetleg megbeszélheted a barátokkal, hogy hozzák be a kaját kintről, és máris lehet együtt enni.

Ha viszont magadnak főzöl, akkor azon felül, hogy spórolsz vele, megtanulsz egy kicsit előre tervezni, ami egyáltalán nem rossz dolog. Megtanulsz egy hasznos készséget, mármint főzni. Ez a közhiedelemmel ellentétben egyáltalán nem nehéz, és az internet korában nagyon könnyű bármit megtanulni. Rengeteg főzős műsor, szakácskönyv, youtube csatorna létezik már, amiből tanulhatsz. Közös programnak sem utolsó ha együtt főztök valamit a pároddal. Az már csak a hab a tortán, hogy pontosan tudod, mi kerül a tányérra.

Nem minden fekete vagy fehér. Nem azt mondom, hogy mindenki azonnal dobjon el kaszát-kapát, és főzzön otthon mindent. Nem kell minden nap hozott kaját enni holnaptól. Próbáld ki egy-két nap a héten, találj egy rendszert, ami neked működik. Ha ez a rendszer az, hogy minden nap kimész ebédelni, az is teljesen jó. Csak ne azért tedd, mert nincs szerinted nincs más megoldás, és lásd, hogy ez mennyibe kerül.

 

Oszd meg!

“Mennyibe kerül az ebéd?” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Nemrég tértem át arra hogy otthonról hozok ebédet, eddig nagyon bejön.

    Ami éveken kereztül visszatartott:
    – Társaság. Jó volt kikapcsolni egy beszélgetésre.
    – Nem volt megfelelő konyha/étkező az irodában.
    – Az egésznek a megítélése. “Béna” dolog hazait enni, aki számít étterembe megy. Persze hülyeség.

    Ami nagyon jó benne:
    – Mindig jó a kaja
    – Otthon nem kell kidobni semmit
    – Környezet tudatos. Nincsenek eldobható tányérok/evőeszközök mint pl. török/kínai büfékben.
    – Végre jól tudok lakni az ebéddel (néhol szűkösen mérik a menüt)
    – Egészséges ételeket tudok enni
    – Ja, és egyébként olcsóbb is. Tényleg kb. harmadáron meg lehet úszni.

    Nem a különbségből fogok meggazdagodni, de ez is olyan mint minden más. Hosszú távon jelentős a különbség. Slight edge.

    Ami nekem fura az az hogy egyesek mennyit elköltenek az ebéd mellett teljesen felesleges dolgokra. Pl. kávé (capuccino/macchiato/epsresso/stb.), energiaital, cigi, csokika, víz műanyag üvegben. Egyesek az ilyen jellegű “élvezeti cikkekre” többet elszórnak mint az ebédre. Érdekes módon főleg azok akik nem is keresnek igazán jól.

    1. A kávé vásárlásban én is bűnös vagyok 😀 mondjuk én elég sokat kávézok, de ettől vihetném be termoszban. Úgy is hogy nem szuper fancy frappucsínót veszek a starbucksban, így is elmegy 4-5 ezer havonta. Van a cég közelében egy eléggé felkapott hely, ahol egy presszó 450 forint, és tőlünk is van aki minden nap ott lóg délután. Gondolom ott sokkal több megy el, mint 4-5 ezer. Tényleg nem ebből fog meggazdagodni senki, de szabad szemmel azért már látható nyomot tudnak ezek hagyni a költségvetésben! Cigiről inkább nem is beszélek, hálistennek sosem szoktam rá.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.