Így választottunk nyugdíj-megtakarítást – ÖNYP vagy saját portfólió?

Nem lehet elég hamar kezdeni félretenni a nyugdíjra. Habár elég sokat teszünk félre a feleségemmel, idén friss házasként úgy gondoltuk hogy kicsit megnöveljük a nyugdíjcélú megtakarításokat. Nekem van a egy önkéntes nyugdíjpénztáram, amihez kapunk a munkáltatótól hozzájárulást, neki azonban nincs még kifejezetten nyugdíjcélú megtakarítása. Körülnéztem hogy mik a lehetőségek itthon, elolvastuk a Kiszámoló blogon ezt a remek és részletes cikket, ezek alapján két lehetőséget vizsgáltunk meg: Nyitunk még egy nyugdíjpénztári megtakarítást, vagy nyitunk egy értékpapír számlát , ás saját portfólióban gyűjtjük a pénzt. Ebben a posztban leírom hogy jutottunk el a döntéshez, és megosztom az excelt is amiben a számításokat végeztem.

Nagyjából 30 év távlatban gondolkoztam, mert annyi van még hátra hogy elérjük a nyugdíjkorhatárt. Évi 240 ezer forint befizetés mellett kíváncsi voltam melyik opcióval járunk jobban. Most nem akarok azzal foglalkozni hogy melyik pénztár mennyit hoz, illetve mit lehet elérni a piacon, a két opciót egyenlő feltételek mellett évi 6%-os hozammal számolva vizsgáltam. Az volt az kiindulási alap, hogy a nyugdíjpénztárnál kapunk SZJA jóváírást, emiatt volt vonzó. Azonban az említett Kiszámoló cikkben volt egy érdekes mondat. Elég nagy tőke mellett már nem akkora plusz hozam ez, amiért érdemes több évtizedre felvállalni a kockázatot. Szeretem kiszámolni a dolgokat, ebben az Excelben megtalálod a számításainkat.

Kockázatok

ÖNYP esetén az első számú kockázat az időtáv. Nyugdíjkorhatár előtt csak durva adók mellett férnénk a pénzhez. Kockázat még hogy egyáltalán nem biztos hogy marad végig a SZJA jóváírás rendszere. Esetleges GYED mellett nem is lenne SZJA amiből a jóváírást kaphatná. Szerintem kockázat még a kormányzati szabályozás is, ahogyan a magánnyugdíjpénztárakat, az önkéntes nyugdíjpénztárakat is ellehetetlenítheti egy kormányzat. Ennek kis esélyét látom, és nehéz megjósolni pontosan mit jelentene, de mint kockázat számolni kell vele.

Saját portfólió esetén az eső számú kockázat, hogy saját portfólióban van a pénz. Itt kockázat a saját viselkedésünk, hogy ne pánikoljunk ha épp rosszul áll a piac.  Van már tervem hogy hogy nézne ki a portfólió, és mivel nagyrészt alacsony költségű alapokat szeretnék venni, lesz egy USD/HUF árfolyamkockázat. Ha valaki tud olyan alapról, ami alacsony költség (<0,2%) mellett fektet magyar papírokba, akkor szóljon. Kockázat szintén az adókörnyezet, most úgy néz ki jövőre nem lesz már EHO árfolyamnyereség után, de ez változhat, mint ahogy az árfolyamnyereség adó mértéke is.

Költségek

Az a nyugdíjpénztár amit kinéztem büszkén hirdeti a honlapján hogy náluk a teljes költség 0,40% évente. Szerintem ez kicsit félrevezető, mert ahogy én számoltam ez ilyen befizetés mellett inkább 5%. A befizetett pénz fedezeti, likviditási, és működési alapok közt oszlik meg. Sávosan változó arányban, de évi 240 ezer forint befizetés mellett 12576 forintot vonnának a működési és likviditási alap javára. Ez akárhogy számolom 5%. (Ami furcsa hogy a legalacsonyabb sáv is 0,99% működési alapba történő befizetést ír, tehát sehogy nem tudom a 0,40%-ot értelmezni amit a honlapon írtak.)

A saját portfóliónak lenne számlavezetési díja, ami egy teljesen alap értékpapír számla esetén olyan 1200 forint évente, valamint a megbízások díjai, ami nagyjából 0,2-0,3% körül mozog. Azt kell mondjam ha még a deviza váltás árfolyamkülönbözetét is díjnak veszem akkor is messze vagyunk nagyon a ÖNYP költségeitől. Sokkal inkább tetszik ez a megoldás ha csak a költségeket nézem.

Adózás

ÖNYP esetén 10 év után férnénk a pénzhez, de amíg a nyugdíjkorhatárt el nem érjük, csak a hozamokat vehetjük fel adómentesen, a tőkerészre 15% SZJA és 27% EHO fizetendő. Durva.

Saját portfólió esetén árfolyamnyereség SZJA és EHO (jövőre már csak SZJA) fizetendő, de tartós befektetési számlával (TBSZ) ez elkerülhető.

Várható eredmény

Azt néztem meg hogy mennyi pénzhez férnénk hozzá egy adott évben mindkét lehetőségnél. Az eredmény az alábbi grafikonon látható:

onyp-3

Ha az aktuális egyenleget nézzük, akkor az ÖNYP még a költségei mellett is ekkora összeg befizetése esetén jobban áll, 30 év alatt kb. 2 millió forinttal lenne magasabb az egyenleg, mint a saját portfólió esetén. Ha azelőtt akarjuk a pénzt kivenni hogy elértük a nyugdíjkorhatárt, akkor viszont minden esetben a saját portfólió fog több pénzhez juttatni. Ez nagyrészt az adózási szabályoknak köszönhető, a tőkerész 42%-át be kellene fizetnünk adóként.

Azt is megnéztem, hogy mennyivel magasabb hozam kellene ahhoz hogy a saját portfólió kitermelje az SZJA jóváírást amit a nyugdíjpénztárnál kapnánk. A lenti grafikonon látható úgy hogy csak az adott évet nézem, illetve úgy hogy beleveszem a futamidő alatt felhalmozott kamatokat is.

onyp-2

Így is látszik, hogy nagyjából a 15-ik évtől már 1,5% alatt van, ami nem elhanyagolható, de nem is nagyon jelentős. Főleg úgy nem, hogy ha ezt szembe állítom az ÖNYP 5,24%-os költségével amit a befizetéseimből levonnak. Akkor már az ötödik év után sokkal jobban járunk saját portfólióval.

Miután átrágtuk magunkat az adatokon, megértettük a kockázatokat, úgy döntöttünk hogy saját portfólióban fogunk inkább gyűjteni nyugdíjra. A két fő indok az ÖNYP adóterhei, és a befizetéskor felszámított költségek voltak. Most éppen azt számolom, hogy milyen legyen a portfólió, illetve melyik brókercégnél legyen az értékpapírszámla.

Szerintetek jól számoltunk? Van amit nem vettünk figyelembe pedig kellett volna? Beszéljük meg a hozzászólásokban! Ha tetszett ez a fajta poszt akkor szívesen írok hasonlókat a jövőben is majd.

Álmodj nagyot, lépj kicsiket

miniature-1700629_640

Korábban írtam már a célokról, amiben néhány gondolatot adtam arról hogyan érdemes tervezni, célokat állítani. Ebben a cikkben egy egyszerű nézőpontot szeretnék bemutatni, amit alkalmazhatsz szinte mindenhol. Mindenkinek vannak vágyai, álmai, amiket meg szeretne valósítani, viszont sokkal nehezebb tudni, hogy pontosan hogyan. Ugye ismerős hogy azt se tudod hol kezdj neki valaminek, és inkább csak halogatod az egészet. Az interneten mindig lesz elég dolog amivel el lehet vesztegetni pár órát-napot. A logika azt mondatná, hogy kitalálod mit szeretnél, aztán kitalálod hogyan, és megvalósítod. Bárcsak ilyen egyszerű lenne.

A gazdagság titka

Mi a gazdagság titka? “Bárcsak nyernék a lottón! Bárcsak milliókat keresnék! Vajon hogy gazdagodhatnék meg gyorsan?” Sokkal egyszerűbb a válasz, mint gondolnád. Az egyetlen probléma hogy nincs olyan, hogy gyorsan meggazdagodni. Legalábbis nem legálisan, vagy olyan módon amihez hatalmas szerencsére lesz szükséged.

A magas fizetés nem egyenlő a gazdagsággal

Ki ne szeretne többet keresni? Ki ne szeretne “gazdag” vagy tehetős lenni? Írtam már arról hogy a gazdagság, vagy hogy ki mennyire tehetős az relatív fogalom, és attól függ csak hogy mi az a határ amikor azt mondod: elég. Rengetegszer hallottam már hogy valaki azért fohászkodik, hogy bárcsak többet keresne, akkor minden szép és jó lenne. A magasabb fizetés azonban önmagában még kevés.

Az ingázás költségei

A családi fészek megválasztásakor nagyon sok tényező jön számításba. Lakóközösség, a település kinézete, milyen a közlekedés, milyen iskolák vannak a környéken, és sorolhatnám még napestig. Van aki a városban marad, sokaknak inkább az agglomeráció tetszik és vállalják hogy ennek velejárója az ingázás. Ízlések és pofonok, ezzel a kis írással nem azt szeretném bebizonyítani hogy hol jobb élni, csak azt hogy milyen költségek és tényezők lehetnek a külvárosi, elővárosi életnek, amire sokan nem gondolnak. Olvass tovább, hátha lesz valami érdekes számodra is.

Túl lehet tolni

volt szerencsém párszor Amerikába utazni. Magyar embernek egyszerűen megdöbbentő, amit ott művelnek lakhatás címen. Mindenkinek büdös a város, mindenkinek saját ház kell. Ennek az az eredménye, hogy egyszerre kisebb falu méretű lakóközösségeket építenek, természetesen tömegközlekedés nélkül. Ennek eredményeképp teljesen alap dolog hogy egy családnak 2 vagy több autója van. Ezeknek az autóknak hely kell és utak, és máris kész egy nagyváros, annak kb. 50 km-es körzetében rengeteg apró településsel, amiket 4-5-6 sávos autópályák kötnek össze. Van valami szomorú abban a látványban, amikor 45 km hosszan 6 sávban araszolnak haza a kocsik szigorúan egy utassal a délutáni csúcsban.

Szerencsére mi itt nem tartunk még, és szerintem soha nem is fogunk, mert nincs rá egyszerűen hely, és valljuk be azért nálunk egy kocsi fenntartása a fizetés arányában sokkal többe van mint odakinn. Azonban érdemes elgondolkodni rajta hogy mibe is kerül az hogy nem akarom a szomszédot hallgatni hogy reggel 6-kor minden nap tologatja a bútort, flexre ébredni minden nap, mert építkeznek a szomszédban, mint nálunk éppen.

Egy példa

Nézzünk egy feltételezett 3 fős családot, aki a városban lakik egy kis lakásban, nagyrészt tömegközlekedést használják kocsit inkább csak hétvégenként használják bevásárláshoz. Most azonban úgy döntenek hogy kiköltöznek a városból egy 25 km-re lévő elővárosba. Mindegy hogy Budapest, vagy vidék, az elv ugyanaz lesz. Az egy dolog, hogy mennyivel más egy házat fenntartani, mint egy lakást, írok majd erről is, de egyelőre legyen annyi elég hogy drágább. Arról írtam már mennyibe kerül autóval közlekedni,  évi 200 munkanappal, és az előbbi cikkben említett 35 Ft/km költséggel ez éves szinten 350 ezer forint.

De ez csak egy dolog, mert ez a napi 50 km minimum egy órába fog kerülni, de aki simán lehet inkább kettő. A fizetesek.hu szerint Budapesten az átlagbér bruttó 334 ezer forint. Ez kerekítve nettónak kb. 2000 forint óránként. Tehát apu egy évben 175 órát – több mint egy hónapot –  dolgozik azért hogy autóval járjon. A másik kérdés hogy mennyit ér a szabadideje apunak? Én úgy gondolom, hogy legalább annyit, amennyit keres a munkahelyén. Tehát csak a kocsiban töltött idő miatt csapjunk még hozzá évi 400 ezer forintot.  Vajon annyira nagy poén-e az autóban ülve araszolni? Szerintem nem. Főleg ha az alternatíva az hogy a családdal töltené ezt az időt. (Csak egy mellékágként most gondolkozz el azon hogy ez hogy néz ki mondjuk Amerikában, ahol V8-as csodákkal járnak, és nem napi 25 km-t. Szerintem belegondolni is rossz.)

Alternatívák

Szerencsére egyre több helyen kezdenek rájönni, hogy a távmunka nem teljesen az ördögtől való. Szerintem ez is egy jó megoldás, de az is jó megoldás lehet hogy a fenti család egyik tagja inkább helyben keres munkát, akár kevesebbért is. Az is jó alternatíva lehet ha vonattal tud bejárni valaki. Persze ehhez jó infrastruktúra kell, és olyan politikusok akik gondolkodni is tudnak, és nem abban látják a káros anyag  kibocsátás csökkentését, hogy bevezetik az euró 97 szabványt, és mindenkit rákényszerítenek, hogy tartsa be. Vajon a Volkswagen trükközött csak, vagy csak ők buktak le? Ha csak heti egy nap távmunkát támogatnak, akkor az 20%-al kevesebb autózás nem? Persze ez ettől bonyolultabb, de érdemes lenne elgondolkozniuk azon hogy az irány helyes-e.

Mielőtt túl sokat hőbörgök, inkább csak azzal zárnám ezt a cikket, hogy érdemes végiggondolni ezt is. Mindennek ára van, a saját háznak is, a lényeg hogy tudjuk mennyi, mert anélkül nehéz jó döntést hozni.

Mennyi az elég

Ez a bejegyzés egy kicsit filozofikusabb hangvételű lesz. Ha megkérdezünk random embert az utcán, hogy mit szeretnének elérni, akkor nagy eséllyel lenne a válaszok közt a boldogság, és gazdagság, vagy ezeknek valamilyen változata. Vajon mikor mondhatod magadról hogy boldog vagy? És gazdag? Szerintem az egyik legfontosabb hogy legyen egy pont amikor azt tudjuk mondani: elég. De mennyi az elég?

Gazdagság?

Szerintem mindenki tapasztalta már aki a saját lábán próbál megállni, hogy hiába keres több pénzt, mégsem lesz gazdagabb. Amikor én egyetemre jártam sokkal kevesebb pénzből éltem, mint most. Mégis boldog voltam, jó volt a társaság, jó volt kicsit belekóstolni az Életbe, nem érdekelt hogy négyen laktunk egy kollégiumi szobában, a hűtő az ablakon kilógatott bevásárlókosár volt, és ha nem mentem időben zuhanyozni akkor nem volt meleg víz. Vajon most boldog lennék ugyanezekkel a körülményekkel? Nem hiszem.

Ahogy elkezdtem dolgozni, egyre több pénzt keresni, úgy növekedtek az elvárásaim is. Nem volt már jó ebédre a tegnapi száraz kenyér egy kis parizerrel. Nem volt már kényelmes vonattal járni, kellett egy kocsi. Nem volt már jó három másik emberrel lakni, kellett egy saját szoba. Ezt hívják életszínvonal inflációnak. Az igazság az, hogy hogy ha nem figyel rá tudatosan az ember, akkor a határ a csillagos ég. Nincs az a pénz amit ne lehetne elkölteni.

Társadalmi elvárások

Érdekes társadalomban élünk. Mindenhonnan reklámok folynak, gyerekkortól kezdve arra programoztak bennünket hogy többet akarjunk. Mindegy milyen áron. Nagyon olyan dolgokat vesznek meg amire nincs igazán szükségük, hogy olyan emberek elismerését nyerjék el akit utálnak. Új autó, hatalmas ház, méregdrága utazások. Szerintem ez a viselkedés nevetséges, és ha van annyi önkontrollunk hogy észrevegyük mi folyik, és ellen tudjunk állni a kísértésnek, akkor sokkal jobban boldogulunk.

Na de mennyi az elég?

Tehát azt megállapítottuk, hogy nem szabad szomszéd, a kollégák, a társadalom elvárásainak akarjunk megfelelni. A pénz egy bizonyos ideig boldogít, a tárgyak egy bizonyos ideig jobbá teszik az életet, de nem igaz hogy minél több annál jobb. Én nem akarom hogy csak azért kelljen nagy házban lakni, hogy a rengeteg holmi, amit nem is használok, elférjen valahol. Főleg ha ezeket olyan pénzen szereztem, amit egy munkahelyen kaptam ahová nem igazán szeretek bejárni.

Mindenkinek saját magának kell ezt a kérdést feltenni, és megtalálni a választ rá. Ez szerintem olyan dolog ami kialakul, és változhat ahogy telnek az évek, ennek a cikknek a célja, hogy rávilágítsak hogy nem biztos hogy a több az jobb elv itt érvényesül. Én személy szerint nem vágyok luxusautókra, villára, drága holmikra. Sokkal többre értékelem az időt, azt amiből nem tudok többet szerezni. Nekem fontosabb az hogy legyen idő a szeretteimre, hogy ne kelljen függnöm egy munkahelytől.

Boldogság?

Ez is olyan dolog, amit mindenkinek magának tudnia mi teszi boldoggá. Ez sok mindentől függ az ember személyiségétől kezdve az életkörülményekig. Egy dolog biztos, hogy a pénz és az anyagi javak egy bizonyos szint után már nem tesznek boldogabbá. Hogy ez a bizonyos szint hol van, azt nem tudom. Viszont kell hogy legyen egy pont ahol elég. Mindenkinek javaslom gondolkodjon el egy kicsit azon hogy hol a pont amikor azt tudja mondani hogy elég, boldog vagy azzal amim van, innentől minden már csak hab a tortán.

Célok, célok megvalósítása

Ideális esetben mindenkinek vannak céljai. Van akinek az hogy drága sportkocsival járjon, van akinek az hogy ne ússzon a hitelben. Jó ha vannak célok, de hogyan valósítod meg őket? Attól függően hogy milyen célokat állítasz, és hogy jelenleg hol állsz az életben a kettő közt nagy szakadék lehet. Ilyenkor jön az az érzés hogy: király, de hogy is kezdjek neki? Ez a szakadék lehet annyira nagy, hogy ha rágondolsz, máris pánikhangulat kezd kialakulni, és inkább elmész facebookozni kicsit vagy megnézni még 3 videót a youtube-on este 10-ig. Pár tanácsot szeretnék adni ami segíthet abban hogy elérhetőek legyenek a céljaid.

Tudd hogy mi a helyzet

Írtam már róla mennyire fontosnak tartom hogy tudd hol állsz az életben. Tudd mennyit költesz, mennyi vésztartalékra van szükséged, tisztában légy azzal hogy mik a képességeid, mik az erősségeid, gyengeségeid. Ezek olyan dolgok amik mindenkinek vannak, a lényeg hogy tudd, és tudj dolgozni velük. Tudj reális képet alkotni a jelenlegi helyzetedről, legalább magaddal szemben legyél őszinte.

Legyen a cél reális

Álmodozni néha jó dolog, most viszont inkább maradj a realitásoknál. Ha épp nyakig úszol a hitelben, vagy a hónap közepén már nagyon kell számolgatni hogy miből futja majd parizerre a hónap végén, akkor ne az legyen a cél hogy jövő ilyenkor villát veszel a rózsa dombon. Ennek csak az lesz a vége, hogy kiábrándult leszel, vagy még rosszabb esetben másokat okolsz.

Legyen a cél konkrét

Gazdag akarok lenni! Le akarok fogyni! Előrébb akarok lépni a munkahelyen! Ezek nem konkrét célok. Érdemes minél kézzelfoghatóbb célokat választani. Konkrét cél például, hogy az év végéig félreteszel tízezer forintot havonta. Vagy hogy 5 év alatt összespórolsz egy lakás önrészre. Esetleg hogy két év alatt egyel feljebb lépsz a szamárlétrán. A lényeg hogy legyen egy időhorizont, és egy mérhető érték a célodban.

Legyen a cél felbontható apró lépésekre

Egyik kedvenc sorozatom a Drót. Van egy jelenet mikor Omárt, aki egyébként abból él hogy dílereket foszt ki megkérdik hogy hogyan sikerült ebben a foglalkozásában 9 évig életben maradnia. A válasz egyszerűen: “egyik napról a másikra asszem”. Szerintem ez zseniális. Ha le tudod bontani lépésekre vagy kisebb részekre a célod, akkor az már fél siker, mert folyamatosan látod majd hogy haladsz előre. Tegyük fel hogy össze akarsz spórolni egy lakás önrészére. Akkor megnézed hogy mennyit kell évente, és havonta félre rakni. Minden hónapban örülhetsz neki ha sikerült, vagy ha nem, akkor esélyed lesz hogy változtass valamit a költekezési szokásaidon.

Általános tippek

Érdemes a célokat leírni. Egyrészt ez neked is ad valamiféle elkötelezettséget, illetve emlékezni fogsz rá hogy mit is terveztél. Ha már az elkötelezettségnél tartunk, érdemes megbeszélni valakivel aki közel áll hozzád. Család, feleség, barátnő, bárki akiben megbízol. Egyrészt ez egy kis felelősségtudatot fog ébreszteni, és ha valami orbitális marhaságot találtál ki akkor jó esetben meg fogja neked mondani. Érdemes bizonyos időközönként megnézni hogy haladsz, de ne feszülj azért annyira rá.

Remélem ez a pár tipp segít, ha hozzá szeretnél szólni, itt alul megteheted.

A magad ura

Nem vagyok pszichológus, azonban az elmúlt kicsit több mint három évtizedben szert tettem némi tapasztalatra. Tudom hogy nem lehet mindenkit általános kategóriákba besorolni, de a kultúránk, ami alatt én azt a “programozást” értem amit a neveltetéssel kapunk nagy szerepet játszik a későbbi viselkedésünkben. Amit tapasztaltam hogy az emberek hajlamosak másokat hibáztatni, a körülményeket okolni, vagy sajnálkozni. nyilvánvalóan ez könnyebb mint a nehéz kérdéseket feltenni. Az igazság viszont azt hogy mindenki a saját sorsának a kovácsa, és senki nem fog azzal törődni hogy nekünk jó legyen. Igaz ez a pénzügyekre is, senki sem fog úgy foglalkozni a pénzünkkel mintha a sajátja lenne. A magad ura vagy, ideje felhagyni a mások hibáztatásával, és felelősséget vállalni a saját sorsodért.

A bank nem szeret téged

Ha betesszük a pénzt a bankba, a bankot összesen annyi fogja érdekelni hogy több hozamot érjen el azon a pénzen amit mi kölcsön adtunk neki, mint amennyi kamatot fizet érte. Amíg ezt kockázatokkal korrigálva megteszi, addig nyereséges lesz. Nem csak a kaszinókban igaz, hogy a bank mindig nyer. Az a titka hogy nem a bank nem fog sokat nyerni egy-egy üzleten, hanem keveset fog nyerni de azt sok üzleten. Ha beteszünk száz ezer forintot a bankba, kapunk rá évi 500 forint kamatot, még ők ha ezt kihelyezik hitelbe, akkor kapnak érte 4500 forintot.  És ez még nem a személyi hitel, hanem lakáshitel. Értitek a lényeget.

Az ügynököd sem szeret téged

A “pénzügyi tanácsadó” a random cégnél, aki jól elbeszélget velünk, és mindezt ingyen teszi nem a két szép szemünkért teszi. Azt fogja ajánlani amiért ő a legtöbb jutalékot kapja, tisztelet a kivételnek.  Persze ezt elemzők hada választja ki, és tuti befektetések. Általában nem, és bizony valószínűleg több tízezer forintos órabért fizetünk neki közvetve jutalék formájában. Írtam bővebben egy korábbi bejegyzésben arról, hogy mennyit buktam egy ilyen befektetésen amit szakértők hada választott ki nekem. Ezt én csak úgy tudom elképzelni hogy tisztességesen működik, ha én az időért tanácsadásért fizetek, és nem jutalékos rendszerben.

A főnököd sem szeret téged

Egy nagy cégnél dolgozom, és mint minden nagy cég ez is nagyon nagy hangsúlyt fektet az alkalmazottak fejlesztésére, és hogy a lehető legjobb munkakörnyezetet teremtse. Ennek egy része még igaz is, de nem áltatom magam, tudom hogy ez csak addig igaz amíg a cég több hasznot húz belőle mint amennyibe mindez kerül neki. Én viszonylagos biztonságot kapok, a munkáltató pedig hozzáadott értéket, és ő viseli a kockázatok nagy részét.

Magad ura

A célom ezzel a bejegyzéssel csak annyi volt hogy egy kicsit arra ösztökéljelek, hogy ha azt hitted hogy majd más foglalkozik a te jóléteddel, akkor ideje elgondolkozni pár dolgon. Lehet hogy amiket fentebb írtam nem mind igaz rád. Ami viszont biztos, hogy a saját érdekeid te tudod csak maximálisan előtérbe helyezni. Légy a saját sorsod kovácsa.