Senki sem tökéletes, mindenki követ el hibákat az életben. Többször írtam már, és szilárdan hiszek benne, hogy a hibákat nem megbánni kell, hanem tanulni belőlük. Úgy gondolom minél többet hibázok, annál többet, annál gyorsabban tanulok belőle. Ennek jegyében szeretném megosztani veletek azokat a legnagyobb hibákat, amiket a pénzügyek területén elkövettem, és hogy mit tanultam belőlük. Ezzel összesen annyi a célom, hogy lássátok, hogy mindenki hibázik, és hogy ez rendben van.
Nem hagytam ott két év után a munkahelyem. Ez miért hiba? Ha csak a pénzt nézzük, akkor hosszú távon jobban jár a friss diplomás munkavállaló, ha az első pár évben munkát vált. 2006-ban örültem, mint majom a farkának, hogy viszonylag hamar kaptam munkát diploma után, és nem törődtem vele, hogy mennyit fizetnek, elég volt, hogy akkor nem volt rosszabb az átlagnál. A jó teljesítményt általában elismerik, csak a bökkenő az, hogy csak átlagos fizetésem volt, és minden emelés csak annak alapján történt. Visszanézve jobban jártam volna, ha 2 év után 20-30% emelésért elmegyek máshova, és ott folytatom tovább. Utólag persze már sokkal jobban átlátom, hogy mennek a dolgok egy multinál. Ebből annyit tanultam, hogy érdemes legalább évente szétnézni, hogy mennyit érsz a piacon, esetleg elmenni egy-két interjúra. Legalább egy kis gyakorlatot szerzel abban is.
Nem takarítottam meg eleget. Hatalmas változás volt, amikor munkába álltam és a szülői támogatás helyett rendes pénzt kaptam munkámért. Visszagondolva ezt is máshogy csinálnám, de akkor ez jól esett, és mint sokan mások én is rohantam elkölteni a pénzt ahogy bejött. Nem nagyon foglalkoztam megtakarításokkal, azzal, hogy mi lesz majd nyugdíjas koromban, sokkal jobban esett, hogy vehettem kocsit magamnak, nem kellett éveket spórolnom egy laptopra, meg hasonlók. Ha megkérdezted volna, pontosan nem tudtam volna megmondani mennyi pénzt költöttem egy hónapban, és hogy mennyi maradt meg belőle. Egyszóval az életszínvonal infláció áldozata voltam én is. Legalább annyi eszem volt, hogy egy egyetemi haverommal laktam jó pár évig, és nem rohantam magamnak személyi igazolványra új építésű lakást venni svájci frank alapú hitelre önerő nélkül.
Kocsit vettem hitelre. Olyan szerencsés helyzetben voltam, hogy nagyon kedvező feltételű hitelhez fértem hozzá, tehát gyorsan mentem is venni egy autót. Akkor egy Lada Samarám volt, és vágytam egy jobbra. Bemagyaráztam magamnak, hogy megérdemlem, olcsóbb is, mint a BKV, és egyébként is Budapesten gyorsabb autóval közlekedni. (LOL) És milyen jó, hogy nem kell vonatoznom mikor a szüleimet meglátogatom. Itt írtam róla, hogy mennyibe került ez az autó nekem. Persze nagyon kényelmes volt, de akkor nem gondoltam bele még hogy mennyibe került nekem a kényelem. A tanulság az, hogy az autó nagyon drága luxus. Most is van kocsi, de nem kell napi szinten használnom.
Másra bíztam a pénzügyeim. Pár év elteltével azért kezdtem rájönni, hogy nem ártana saját lakás majd valamikor, és a nyugdíjrendszerben hosszú távon nem lehet bízni, tehát jobban teszem, ha félre teszek egy kicsit ezekre a célokra. Ahelyett, hogy kicsit utánanéztem volna, egy ügynökre hallgattam, és unit linket befektetésbe tettem a pénzem. Erről is találsz itt pontos elszámolást, nem a legfényesebb pont a múltamban. Amit ebből tanultam, hogy naivitás lenne mástól elvárni, hogy törődjön a jövőmmel, és a pénzügyeimmel. Mindenki a saját jövőjével, saját pénzével fog elsősorban törődni. Sokat tanultam azóta a pénzügyekről, és nem annyira bonyolult, mint amennyire sokan hiszik.
Ezek voltak úgy gondolom a legnagyobb hibák, amiket vétettem. Ez van. Neked volt olyan hibád, amit utólag megbántál, esetleg máshogy csinálnál? Nagyon szívesen meghallgatnám, biztosan tanulságos lenne többek számára. Lentebb a hozzászólásoknál megoszthatod.
Oszd meg!
